„Ugyan hagyd már! Mire mennél vele? A helyzet attól még nem változik, te meg felőrlődsz benne teljesen. Beteg meg idős ember mindig lesz. Nővér kevés, a fizetés meg? Méltatlan. És a bánásmód is, főleg, ha lejárt az időd. Á, hagyjuk is” - legyint. Barátom szavai ezek. Könyörtelenül dobolnak…