Mikor még tudtatok a nevetéstől sírni,
önfeledt játékba belefeledkezni,
egymás szemében titkokat lelni,
a szív bugyraiban mélyen megmártózni.
Hajnalig tartó szerelembe esni,
együtt ébredezve összefonódni,
szabad ölelésben kiteljesedni,
éjszakákon át az eget…
Igen, igen. Tudom. Korábban alkonyodik és sötétben ébred a reggel. Sőt, néha még zuhogni is szokott, a ködről és a fázós hajnalokról már nem is beszélve. De miután túljutottunk az időjárás-jelentésen és megbékéltünk az ősz néhány apró kellemetlenségével, azt is vegyük észre, mennyi csodával halmoz…
A nő görnyedve állt a bevásárlókocsi felett. Verejtékcseppek borították a homlokát. Sápadt volt az arca, elfehéredett a szája széle. A fájdalom a deréktájon egyre erősödött. Aztán kis időre mintha elmúlt volna. Akkor megkönnyebbült és az előző napi téglacipelésre gondolt. - Biztosan nagyon…
„Anya, én annyira sajnálom, de ugye nem történik semmi rossz?”
- Gyere már apa! Tizenéves kölyök sürgette a vonaton helyét kereső apját, anyja szótlanul állt mellette. A férfi próbálta átküzdeni magát az ülések között heverő csomagrengetegen. Szinyórák és szinyórék helyezték magukat…
Jártál már olyan lakásban, ahol teáskanna világítja be a plafonról a konyhát, serpenyőből készült óra mutatja az időt és villából van a szekrények fogantyúja? Nem? Hát én igen és szívesen megmutatom neked. Laikus jóbarátként és nem lakberendező szakemberként nyerhettem bepillantást kedves barátnőm…
„Ugyan hagyd már! Mire mennél vele? A helyzet attól még nem változik, te meg felőrlődsz benne teljesen. Beteg meg idős ember mindig lesz. Nővér kevés, a fizetés meg? Méltatlan. És a bánásmód is, főleg, ha lejárt az időd. Á, hagyjuk is” - legyint. Barátom szavai ezek. Könyörtelenül dobolnak…
-Figyi! Lehetek őszinte? - kezd elemzésembe harmincas, blogszakértő tanácsadóm. - Hát persze - válaszolok gépiesen. Végülis azért vagyok itt, hogy kikérjem egy profi tanácsát. Bár a kérdése alapján túl sok jót nem remélek, de jöjjön, aminek jönnie kell, hallgatom.
-Túl sok itt a jelző -…