„Ugyan hagyd már! Mire mennél vele? A helyzet attól még nem változik, te meg felőrlődsz benne teljesen. Beteg meg idős ember mindig lesz. Nővér kevés, a fizetés meg?  Méltatlan. És a bánásmód is, főleg, ha lejárt az időd. Á, hagyjuk is” - legyint.  Barátom szavai ezek. Könyörtelenül dobolnak homlokom mögött. Lázadnék ellene, de nem tudok. Inkább bort iszom víz helyett. Nem prédikálok és nem ítélkezem. Csak észlelek és hangomat magamba fojtva elmélkedem. A kiégett orvos maga előtt mormolt szavain, amikor a megfáradt testet egy nyavalyás, száraz kóróhoz hasonlítja. A spicces honatya kijelentésén, miszerint „köztünk legyen szólva, a bottal járók csak rontják az összképet”. A bensőm kiált. Hova lett az emberség belőletek? De csak suttogok. Hiába üvöltenék

A helyzet az, hogy minden csak rajtad múlik. Szánalmasan fájó felismerés, de így igaz. Tudom, nehezen fogadod el. Szinte lázadsz a gondolattól is, hogy az idő múlik és egyre több a panasz, mert fizikailag fáj. Minden. A test és a lélek is. Te meg lázadsz, mert annyira szeretnéd megőrizni olyannak, amilyen volt, amikor még minden kívánságodat leste és első szavadra ugrott. Lázadsz, mert a szíved szakad meg, amikor vizes kendővel törlöd kiszáradt ajkát és fájdalmasan hasít beléd a tehetetlenség érzése a betegágyánál. Lázadsz, mert azt hiszed, nem tudsz gondoskodni róla, mert gürizel naphosszat, hogy a gyereked legalább három különórára járjon, mert ez így dukál manapság.

Ő meg csak vár. Kivár csendesen. Hátha akad egy perced, hogy felhívd és megkérdezd jól van e, mert akkor legalább ő megnyugodhat, hogy igen, te jól vagy. Mert neki te vagy a legfontosabb. Akkor is, ha elmúltál negyven vagy életed delelőjén jársz. Szeresd, amig megteheted. Csókold meg barázdásan is szép, sok napot látott arcát. Öleld magadhoz, simítsd végig gyengéden hajlott hátát, éreztesd vele, hogy igen, szükség van rá. Még akkor is, ha elmúlt nyolcvan vagy kilencven. Mert te is abban bízol, hogy megéred. Szerencsédre? Ha van szerencséd, akkor talán, igen...  Október elseje az idősek világnapja. Isten éltessen méltóságban minden idős embert!