Jártál már olyan lakásban, ahol teáskanna világítja be a plafonról a konyhát, serpenyőből készült óra mutatja az időt és villából van a szekrények fogantyúja? Nem? Hát én igen és szívesen megmutatom neked. Laikus jóbarátként és nem lakberendező szakemberként nyerhettem bepillantást kedves barátnőm győri otthonába, mely teljes belső kialakításának ő volt a megálmodója. Néhány szaki persze besegített, amikor a szekrények összeszereléséről volt szó, de a kisebb nagyobb részletek, a kiegészítők szinte mind a sümegi közgazdász fantáziájának, kreativitásának és ahogy ő fogalmaz, az „infantilizmusának” szüleményei.

Esős, borult reggelen indulok hozzá. Felbattyogok a nemrég épült társasház harmadik emeletére és már az ajtóban olyan látvány fogad, mely azt sugallja: Gyere be! Páfrányok nyújtotta zöldzug az ajtó lábánál pihenő, pöttyös gombáknak. Katicák a lábtörlőn, vidám kopogtató az ajtón, mely már nyílik is, utat engedve a kíváncsiskodónak.  Andi mosolyogva beinvitál. Citromfűtea illata járja át a szobát, az asztalon pufók fánkok várnak a kóstolásra. De én csak nézelődőm, Andi meg mesél…

-Gyerekként, amikor eltűntem a lakásból, tudták a szüleim, hogy apukám műhelyében egy fúróval és egy furnérlemezzel a kezemben megtalálnak – idézi kezdeti próbálkozásait. – A barkácsolás iránti szenvedély a szüleimtől származik. Édesapám szinte egyedül építette fel a házunkat, édesanyám pedig a kertünkben művelt csodát. Szuper időtöltés volt kitalálni és megvalósítani mindig valamit, de aztán a barkácsolás nekem csak hobbi maradt. Hogy szüleim szavait idézzem: „meg is kell élni valamiből”, így aztán más irányba terelődtem. Jó tanuló voltam, ment a matek és az idegennyelvek, így lettem közgazdász. Bizonyos szempontból a munkám is igényel kreativitást, de azért a falfestés valami egészen más.

A 45 négyzetméteres lakás nappalijának fő falát színes pöttyökből kirakott, „kiterített” földgömb díszíti. Még jó, hogy ott volt Vali, a mindenre elszánt és kapható barátnő, aki hol tanáccsal, ötlettel, máskor meg ecsetelő, pemzliző munkával segítette megvalósítani Andi álmát. – A barátaim szinte mindannyian kicsit infantilisek, de nagyon lelkesek – mondja mosolyogva, amikor a falfestésről kérdezem. – Apró szivacsokkal pöttyöztük ki az egészet, gondolhatod, nem két percig tartott, de megérte. Az elsőt úgy tíz évvel ezelőtt festettem és azóta valaki mindig megtalál, ha ilyet szeretne.

A falon a kontinensek sorakoznak, de a tengerek, óceánok világa visszaköszön az azúrkék kiegészítőkről, a szürke és okkersárga tengerisün puffokról.  

-Inkább gyűjtök, mintsem fürdőzök – nevet, miközben a kanapé előtti kis asztalon lévő kagylógombolyagokat bámulom. – De nem csak a tengernél lelek értékes darabokra. Imádom a kézműves piacokat is. A legnagyobb kincseimre ott bukkantam. Nézd ezt a kis vízforralót – mutat lelkesen a plafonról lelógó, múltidéző, csipkével nyakkendőzött teáskannára. - Csakúgy bandukoltam a Liliompiacon, amikor megpillantottam. Tudtam, hogy csakis ő világíthatja be a pici konyhámat. Az alumínium hordókból készült ülőkék már magukat adták, mintázatuk megegyezik a lámpáéval. Nézd, ha felhajtom a bőrülést, a hordókban bármit tárolhatok - fűzi hozzá. Egy újabb szuper ötlet – gondolom.  És akkor észreveszem a fogantyúkat a konyhaszekrények ajtaján.  – Alpakka villa, vagyis az volt valaha – folytatja a mesét. Egy tapolcai ékszerész lány kezemunkája. Harminc készült belőle és mindegyik más.

Nézelődöm, sorra veszem őket. Itt egy szélfútta haj, amott egy kos szarvai, megint másutt egy violinkulcs, ott meg mintha ölelkeznének a villa ágai. Ebből készült a bejáratnál a fogas és a hálószoba szekrény is ilyen villákkal nyitható. Az azonos anyag egységességet, a változatos megformáltság hangulatos dinamikát áraszt. Egyszerűen imádom!                      

Aztán kipillantok a konyhaablakon és megakad a szemem a 10 négyzetméteres erkélyen, ami egy igazi relaxációs sziget. Hortenziák, citromfű, levendula, leander ékeskedik a virágkuckóban. Kis fa asztal, kinyitható székekkel amolyan vendégváróként. És Andi kedvence a túloldalon, a cseppfotel két papírlámpással. – Ha az ember lánya éjt nappallá téve nyomja egy multi darálójában, nem árt, ha van egy kis szabad levegőd a teljes kikapcsolódásra. Látod ott Fifit? – mutat a virágok közt megbúvó zöld bozontra. – Ha már nem bírom a multilétet, fűfejeket árulok majd a piacon – mondja nevetve. Persze tündérlakkal együtt kínáljuk majd őket Vali barátnőmmel. Mert a tündérek, manók mindenütt velem élnek, éberen tartják a gyermeki lelkemet – suttogja. És valóban. Bármerre téved a tekintetem, ott lapulnak. A konyhaablakban a Lányok, a kertben a virágok tavasztündérei, a bejáratnál a rőtszakállú vendégfigyelő és a hálóban, pitypangok ölelésben egy téli manó. Pitypang lebben a szélben. Egy újabb falfestmény. – Babaszobába gyakran kérnek ilyen mintát a barátok és ez az én ajándékom. Egyébként mikor odakint találok, a mai napig elfújom. Annyira klassz, ahogy a sok kis ejtőernyőst repíti a szél. Próbáld ki, tetszeni fog – biztat önfeledten. A pitypang alatt egy új szerzemény, a halványszürke, mandalamintás takaró fedi az ágyat.

Az ablakot aprólékosan kidolgozott, horgolt függöny dísziti.

– Horgolni még sajnos nem tudok – folytatja Andi. Anyukám régi ismerőse, egy nyolcvanéves néni készítette a két kis függönyömet a konyhára és ide a hálóba is. Gyönyörű ugye? Na ezt szeretném még én is megtanulni, ez a következő cél. De most már gyere, idd meg a teádat, mert teljesen kihűl – unszol, míg én az aprócska, igényesen kialakított fürdőszobába kukkantok.

A homokszínű csempén kerámia kismadár ad otthont a piperének. A lakás földszínei még a gondosan hajtogatott törölközőkön is visszaköszönnek. Annyi minden van itt - gondolom-, és mégis minden a helyén. Otthon, otthonosan. Ahova az ember belép és egyszerűen csak jól érzi magát.

-Szeretem a kis lakásomat, a maga káoszával, mert mindenben én vagyok. És tudod, megijeszt a tény, hogy valaha elköltözöm innen, mert évek óta most érzem igazán otthon magam. De egyszer lesz majd egy házam – súgja sokat sejtetően. Én pedig felhörpinten a kihűlt, de jóízű teámat és útnak indulok a búcsúzóul kezembe nyomott szalagos fánkkal…