Igen, igen. Tudom. Korábban alkonyodik és sötétben ébred a reggel. Sőt, néha még zuhogni is szokott, a ködről és a fázós hajnalokról már nem is beszélve. De miután túljutottunk az időjárás-jelentésen és megbékéltünk az ősz néhány apró kellemetlenségével, azt is vegyük észre, mennyi  csodával halmoz el bennünket a természet, mielőtt téli pihenőjére tér.

„…és még mi látszik a bokorból? Látszik egy tüskés hát!” Tudtad, hogy ebben az időszakban sokkal többször láthatsz sünit? A kis tüskés leginkább éjszaka aktív, de mivel a telet átalussza, fel kell töltenie zsírkészleteit. Ezért nem csak este hallhatjuk motoszkálni a bozótosban, de napközben is találkozhatunk vele. Az étlapja nagyon változatos: a földigilisztától kezdve a csigán át a lehullott gyümölcsökig bármit szívesen elfogyaszt. Ha felbukkan a kertedben, te is megetetheted, szőlővel, almával, körtével, de a főtt tojást is szereti.  Kis tálban vizet is készíts mellé, mert a sok jó falatra ő is megszomjazik.

 A kreatív sünbarátok pedig megtalálják a módját, miként tegyék családtaggá a jámbor tüskést: kerámiából, akár egy őszi dísz alkotójaként, színpompás, horgolt falevelek ölelésében.

 Apropó falevél. Micsoda fantasztikus színkavalkáddal találkozhatsz ilyentájt, bármerre jársz. Sárgák, narancsos vörösek, pazar jutalomjátéka a természetnek. De honnan ez a sok szín? Mindig is ott volt! A zöld a klorofillnek köszönhető, melyre a növényeknek a fotoszintézishez van szükségük. Ősszel a rövidebb napsütéses időszak miatt abbamarad a termelése és ahogy a még meglévő is lebomlik a levelekben, más vegyületek jutnak érvényre. Így lesznek a zöld levelekből sárgák, barnák vagy éppen vörösek. Tökéletes őszi színpompában akkor gyönyörködhetünk, amikor hidegek, de nem fagyosak az éjszakák, a nappalok pedig szárazak és jut még egy kis napsütés is. És miközben a levelekben gyönyörködsz vagy a talpad alatt zizegő avarban kószálsz, rálelhetsz egy újabb nagyszerű ajándékra, a gesztenyére. Lehet vad vagy éppen szelíd, sok örömet lelhet benne kicsi és nagy egyaránt. Mivel a vadgesztenye termése mérgező, fogyasztásra alkalmatlan. De jó program lehet az erdei séta során gyűjteni és odahaza néhány gyufaszál segítségével figurákat készíteni belőlük. Az őszi asztaldísznek is kitűnő kelléke. A szelídgesztenye főzve és sütve is nagy kedvenc. Káliumban, E-vitaminban, C-, B1-, B2-, és B6- vitaminban is gazdag. A rosttartalma magas így csökkenti az éhségérzetet, de rokonaihoz, a diófélékhez képest sokkal kevesebb zsírt tartalmaz. Dédanyáink pedig gyógyszerként használták légúti betegségek ellen és görcsoldásra.

   Aki elég élelmesen jár-kel vidéken,annak még igazán sok látnivalót kínál a táj. Faluhelyen gyakran találkozhatunk vidám „életképekkel”. Hol színes falevelekbe bújtatott kopár fa emlékezik néhai fénykorára, s csak egérrágta nadrágja utal az idő múlására. Másutt szüretelő népek a kemény munka jutalmaként egy árnyékos padon üldögélnek. De akad itt szénabálából csibész és fából készült tökfilkó is bőven.

   Erről jut eszembe, októberben elérkezik az idő a tökfaragásra. Házak ablakában, kertek udvarában vigyorgó, grimaszoló, rémisztő vagy mosolygós tökfejek bámulják az arra járót. De honnan is ered ez a szokás? Amit én hallottam, azt elmesélem. A monda szerint,  Írország a töklámpás eredeti hazája. Élt ott valaha egy gazfickó, Jack Oldfield. Egyszer, valamiféle furfang segítségével elfogta az ördögöt és azt mondta neki, hogy csak akkor engedi szabadon, ha soha többé nem keresztezi az útját. Így is lett. Amikor aztán Jack is megboldogult, nem kerülhetett a Mennyországba a gonosztettei miatt, de az ördög sem akarta magával vinni a pokolba, mivel őt is becsapta. Végül mégiscsak megkönyörült rajta és egy nagy répával benne egy parázsló széndarabbal útnak indította. Így tudott vándorolni a sötétben. A világító tök tehát eredetileg egy világító répa volt. Mivel azonban az USA-ban sok termett  a nagyra nőtt, kerek zöldségből, répa helyett abból készítették a kivándorolt írek a lámpást, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. Megyek is, kifaragom a sajátomat gyorsan:).