„A fiatalnak azt mondjuk, az evés olyan, mint a levegővétel, arról nem kellene beszélni sem”

Beszélgetés Dr. Csehi Szilvia gyermek- és ifjúságpszichiáterrel

A nő ott állt a lánnyal a gyümölcsfa alatt. Csak mesélt, mindenről, ami az eszébe jutott. Így próbálta elterelni gondolatait a tizenéves látványáról. Egyszerre volt szomorú és dühös, és teljesen letaglózta a tehetetlenség érzése. De megállás nélkül szedte az érett gyümölcsöt abban bízva, hátha a gyerek eszik belőle egyet. Hisz nem is olyan rég ez volt a kedvence. Indirekt módon, szinte alattomosan szerette volna elérni azt, ami a családban senkinek sem megy már lassan fél éve. Aztán egy fél (!) meggyet sikerült bele könyörögnie. Mit érzel, amikor megkóstolod? – kérdezte a nő, mert hiába is akarta, nem bírta visszatartani, hogy ne essék szó az evésről. Finom - válaszolta a lány - de annyira lelkiismeret-furdalásom van, amikor megeszem - mondta és már el is eredtek a könnyei. Az asszony átölelte, legszívesebben csak szorította volna, de nem merte, nehogy összeroppantsa a csontsovány testet…      

• Sajnos a gyermek- és serdülőkorban kezdődő anorexia egyre gyakrabban fordul elő, az életkori határ lejjebb csúszott a praepubertas kor (11-12 év) felé és az esetek túlnyomó többségében lányoknál mutatkoznak a betegség jelei – kezdi beszélgetésünket  Dr. Csehi Szilvia gyermek- és ifjúságpszichiáter, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház szakorvosa. - Ezek a gyerekek túlságosan kontroll alatt tartják az étkezést, melynek következtében viszonylag rövid idő alatt sokat fogynak. Ha a BMI, vagyis testtömegindex (a kg-ban mért testtömeg osztva a méterben megadott testmagasság négyzetével) a normál érték - 18,5-25 - alá kerül, akkor kóros soványságról beszélünk. Ebben az esetben veszélybe kerül a gyermek fizikális állapota és a kórnak visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Ez egy halálos betegség és az adataink szerint az érintettek 10 százaléka elhalálozik elsősorban a kardiális dekompenzáció, vagyis a szívműködés elégtelensége miatt. Szerencsére ez ritkán fordul elő nagyon fiatal korban.
• Szülőként, családtagként hajlamos az ember elodázni a pubertásban lévő gyermek testsúlycsökkenését. Iskolai stresszre, szerelmi bánatra, diákok egymás közötti problémáira gondolva előfordulhat, hogy az elején kevésbé veszik észre, nagy a baj. Milyen tünetek utalnak a fogyáson túl a betegségre?
• Tudni kell, hogy az anorexia a perfekcionista, mindenben a tökéletességre törekvő, kitűnő tanuló, jó sportoló, erős akarattal rendelkező lányoknál fordul elő leginkább. Amikor a betegség egyre nagyobb mértékben átveszi az irányítást, nem képesek már úgy teljesíteni sem az iskolában sem a sportban, mint korábban. Zárkózottabbá válnak, a kognitív képességek beszűkülnek, romlik a koncentrációjuk. Ezek mind komoly figyelmeztető jelek. De nyilván a legszembetűnőbb a soványság, amit a szülőn kívül a tornatanár vehet észre leghamarabb. Mivel ezek a gyerekek jóval nagyobb ruhákat viselnek, hogy elrejtsék a komoly súlyveszteség jeleit, viszont testnevelés órán kénytelenek egy dresszben, rövidnadrágban tornázni, így a tanáruk figyelhet fel a jelentős változásra. Külső szemlélő számára is feltűnik a beesett arc, kulcscsont. A mellkas szintje alatt van a has, látszik a bordakosár. Elvékonyodik és szárazzá válik a bőr, megváltozik a haj struktúrája később pedig hullani kezd. De előfordulhat, hogy olyan helyeken jelenik meg szőrnövekedés a lányoknál, kézen, lábon, ahol egyébként nem szokott és ez is nagyon zavaró lehet.Elmarad vagy nem is jelentkezik a menstruáció. A hormonális rendszer működésének zavara hatással van az anyagcsere-folyamatokra, a szervezet nem tudja a normál szintet tartani. Ha ez az állapot fél évnél tovább tart, akkor irreverzibilis, vagyis megfordíthatatlan folyamatokat indít el. Például megáll a csöves csontok fejlődése, majd a lebontó folyamatok a fiatal szervezetben a csontritkulás felé vezetnek. Ezért is nagyon fontos a szülők, a család korai felismerő szerepe. Gyakran a gyermekorvos egyéb betegségekkel kapcsolatos vizsgálat alkalmával észleli a tüneteket, melyeket a védőnő is észrevehet.
• Mely tényezők játszanak szerepet a betegség kialakulásában?
• Biológiai, pszichológiai és szociális tényezők egyaránt befolyásolják. Ha az édesanyánál előfordult serdülőkorban hasonló probléma, akkor nagyobb valószínűséggel a lánygyermeknél is megjelenhet. Sajnos gyakran a családban is patológiás folyamatok zajlanak és nem tudják észrevenni a bajt. Sokáig normalizálnak olyasmit, ami valójában nem normális. A „nálunk minden rendben„ szlogennel próbálják ezt az állapotot  a végsőkig húzni. Ezért kell hangsúlyozni a családterápiát, amely az egyéni terápia mellett a kezelés fő vonala. A diszfunkcionáló család, a túlkontrolláló szülői attitűd nagyon gyakori kiváltó ok. A gyermek leválási korszakában sokkal több önállóságot kellene számára biztosítani. Fontos lenne a határok meghúzása, a privát szféra megteremtése. Ilyenkor ezek a perfekcionista serdülők kitalálnak valamit, amit nem szabályozhat a szülő és ez lesz az evés visszafogottsága, a kalóriák számlálása, amelyet szintén tökélyre fejlesztenek. Még tanácsokkal is ellátják a családot, akár el is készítik a minimális kalóriás ételeket, csak éppen ők nem fogyasztanak belőle. Bűntudatot éreznek, szoronganak minden egyes étkezésnél. Testképzavaruk miatt nem látják magukat soványnak és ez a betegség lényege. A másik komoly probléma a felnövekedés, a nővé válás. Gyakran inkább örökre kislány maradna egy kis testben. De nem szabad megfeledkezni a kortársak kegyetlen beszólásairól sem egy túlsúlyos serdülő esetében. Az állandó megaláztatástól rettegő kamasz egyszer csak elkezd fogyókúrázni és a végsőkig jut. Nem is beszélve a média, az internet hatásáról, amely mindig a vékony nő szépségét hangsúlyozza elindítva ezzel a fogyókúra igényét a fiatal lányban.
• Hogyan gyógyítható az anorexiás kamasz és milyen hosszú a gyógykezelés folyamata?
• Minden eset más. Az a legnagyobb gond, hogy ezek a betegek az állapotuktól függően, a tünetek megjelenése után, akár egy vagy két évvel kerülnek csak szakemberhez. Gyakran a háziorvos kezdi a folyamatot. Amikor a látókörömbe kerül egy anorexiával küzdő gyerek, vagy egy bulimiás - ami korábban irodalmi ritkaságnak számított, most pedig heti szinten találkozunk ezzel a problémával is (!) - a fizikális paramétereket vizsgáljuk először. Tehát a súlymérés mellett vérvizsgálattal, vérnyomásméréssel, EKG-val mérjük fel a szomatikus állapotát. Ezt követően komplett pszichodiagnosztikát végzünk klinikai szakpszichológus segítségével. A kielégítő állapotú, alacsony BMI-vel rendelkező fiatalokat osztályos kezelésbe vesszük. A normál szinthez közelebb állókat, ambulánsan kezeljük. A gyermek személyiségétől függ, hogyan tudunk kapcsolódni. Aki együttműködőbb, ott hamarabb lehet pozitív eredményt elérni. Akivel terápiás úton nem tudunk dűlőre jutni és súlyos állapotromlás áll elő, azt nem a pszichiátrián, hanem az intenzív osztályon kezeljük, mesterségesen tápláljuk. Ha jobban van és stabil az állapota, akkor visszatér hozzánk és újra megpróbáljuk a protokoll szerinti kezelést.
• Nem könnyű ezekkel a gyerekekkel az étkezésről kommunikálni…
• A fiatalnak azt mondjuk, az evés olyan, mint a levegővétel, arról nem kellene beszélni sem. De mi ezt tesszük, amikor dietetikus segítségével beállítjuk a táplálkozását, kalóriát számolunk és azt is megkérdezzük, mit szeret, mit hajlandó megenni. Azt is elfogadjuk, ha kitalálja, hogy vegetáriánus, de fehérjét minden esetben kötelező enni. Olyan tápszereket is kapnak, amelyek a rossz állapotban lévő szervezetük újra felépítését segítik ionokkal, vitaminokkal. A gyarapodás üteme meghatározott, napi 10 deka plusz az elvárható. De ha egy hét alatt 50 dekát nő a súlya, már annak is örülünk. Azért is fontos a kórházi jelenlét, mert nincs éhségérzete ebben az állapotban és otthon, a szülő mellett nem tartaná be a szükséges étkezést. Arra is ügyelni kell, hogy ne akarjuk túlságosan hamar elérni a súlynövekedést, mert az is az anyagcsere-folyamatok felborulásához vezethet.
• A kórházi kezelés alatt a lélek is gyógyul.
• Minden gyerek egyéni pszichés támogatásban részesül, viselkedésterápiás foglalkozásokon vesz részt. Előtérbe kerül a testképzavar, a szorongás. Nagyon ritkán alkalmazunk gyógyszeres kezelést, mert nem ez a terápia lényege. Legfeljebb szorongásoldó készítményeket kaphatnak a betegek, és azt is csak átmeneti időszakra. Ha komorbid (társuló) betegség - pl. pszichotikus állapot vagy depresszió – fennáll ritkább esetekben, akkor azt is kezeljük gyógyszeresen. Mozgásszegény életmódot rendelünk el számukra, ami azt jelenti, hogy például nem mehetnek le az udvarra. Természetesen kijöhetnek a szobájukból és beszélgethetnek, rajzolhatnak, tévézhetnek és a telefonjaikat is megkapják délután. De igyekszünk külön szobában elhelyezni az anorexiás gyerekeket, mert még a kórházban is képesek újabb és újabb ötletekkel ellátni egymást arról, hogyan lehet tökélyre vinni a fogyást…
• Miként segítheti a család, vagy barát a gyógyulást?
• A környezet támogatással. Ha olyan állapotban van a gyerek, hogy hétvégére hazamehet, akkor a szülő feladata a kapcsolódás. Játékkal, beszélgetéssel, programokkal, amelyek nem az evésről szólnak. Ha azonban a családnak ugyanúgy nincs betegségtudata, mint a gyermeknek, nem viszik szakemberhez, bár súlyos a fiatal állapota, akkor közbelép a gyermekvédelem. A barátok szerepe ugyancsak létszükség a normál életbe való visszatéréshez. Ők egyfajta „megtartó erőként” működnek.
• Mint azt korábban említettem, aki együttműködő, az fél év alatt képes lehet arra, hogy külső kontroll nélkül, valós éhségérzettel, otthon, egyedül egyen. Hosszú nehéz folyamat ez, kis lépésekben tudunk eljutni idáig, de kitartással lehetséges. És ez kell, hogy erőt adjon az anorexiában szenvedő gyerekeknek és szüleiknek egyaránt.